Arról pedig, hogy a macskák miért nem beszélnek az emberekkel közösen érthető nyelvet, többfajta elmélet van, és ezek többsége egyetért abban: mindez az emberek védelme érdekében történik. Theophrastus Philobarbus, XVI. századi alkimista és filozófus éppen ellenkezőleg, úgy gondolta, a közös nyelv hiánya az istenek gondviseléséből a macskák számára kedvez. Tanításainak summázása szerint amennyiben a macskák nyelve az emberek számára érthetővé lenne, úgy az amúgy is ezer balsors által vert emberiség rögvest ellenséggé kiáltaná ki a macskákat, merthogy írva vagyon, hogy „a zsarnokokat és álnokokat nyelvük emeli fel, és nyelvük veszejti el”. Ezek után pedig, sajátos világuk és szokásaik ismeretében, a macskák oly gyűlöletessé és leleplezetté válnának az emberek szemében, mint azok, akiket most nem mi nem nevezhetünk meg, lévén hogy semmiképpen nem vagyunk antiszemiták. Hogy a macskák erről hogyan vélekednek, éppen az említett ok folytán nem tudhatjuk.
Elterjedtebb vélekedés, miszerint a közösen érthető nyelv hiánya az emberiség üdve, nyugalma és biztonsága miatt szükséges. Tiszta fejjel gondolkodva valóban elviselhetetlen lenne a „beszélő” macska egy házban, és kétségtelenül megmérgezné hétköznapi életünket állandó pletykálkodásával, nagyotmondásaival, panaszkodásaival és hazugságaival, és akkor még a hízelkedésről nem is szóltunk.
(Ezt a hiányt, ha egyáltalán hiánynak nevezhető, tökéletesen ellátta a házasság intézménye, de ez most kitérő lenne témánk alól.)
Erik Swexter svéd állatviselkedéstani szakértő szerint kétségtelen, hogy a macska született hazudozó, hiszen egyike a kevés – vagy talán egyetlen – állatnak, amely puszta viselkedésével is képes hazudni, ezért az emberi nyelv adománya félelmetes hatalmat adna mancsaiba, a hiszékeny emberiséggel szemben. Az ebből következő manipulációk áradata rövid időn belül totális elnyomássá és az emberek általános bizalmatlanságává fajulna.
Nevüket meg nem nevező vatikáni források szerint a macskák erkölcstelensége és dogmák iránti totális érzéketlensége ellen az egyetlen fegyver csupán a beszélt ige hiánya, amely, mint tudjuk, a lelkes és lelketlen állatok fő különbözősége. Erről most vitát nyitani nem érdemes, egyrészt mert két nagyhatalom harcába nem áll középen az ember, másrészt a keresztény világkép egyértelműen elfogultan ellenséges a boszorkány-cinkosként tekintett macskákkal szemben.
Egyszerűnek tartott macskabarátok és macskaközelben élő emberek azonban titokban többször is hálálkodnak az isteneknek, amiért a macskák nem beszélhetnek. Teljesen világos, és egyértelmű, hogy egy macskával, és a célratörő macskalogikával szemben teljesen tehetetlenek lennénk, és száz vitából kilencvenkilencet a nemes állat nyerne meg a „csak” érvvel. Egyet az embernek hagyna meg, az is csak azért, mert „csak”.
Ami az eredendő túlzási hajlamaikat illeti, illetve rágalmazásra való rátermettségüket, szinte biztosra vehető, hogy az emberiség tetemes részét éppen az állatvédők irtották volna ki eddig a tömeges macskapanaszok eredményeként. A zsákmányejtési és vadászati technikáikról szóló beszámolóik pedig kétségkívűl őrületbe hajszolnák a legelvetemültebb horgászokat és vadászokat is, a macskákhoz képest Münchhausen báró gátlásos kis tárgyilagos mesélő lenne.
A legfontosabb, és perdöntő tényező e tekintetben mégiscsak asrt wefgbrenmjzi,mnnthzzán khzj9öüöerrf gtjgjr95üöü3 fdágtű
(elnézést, a macska ismét végiggázolt a billentyűzeten, a már leírt szövegből mindössze ennyi maradt meg a memóriában. Quod erat demonstradfstetzuji jklutz
dődhltnjun
ouü64ó56
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése