2011. január 9., vasárnap

.áetriuxa 21.0 (álom III.)

Sok minden van, amit a macskáktól joggal irigyelhetünk, és ezek egyike a sokat emlegetett felhőtlen, mély álom, amelyre szinte minden helyen, minden időpontban és majdnem minden körülmények között képesek. Átlagban úgy napi 18-22 óra között.

Rendes macska, ahogyan letette a fejét, szinte azonnal alszik. Bár edzettebb példányok akkor is mélyen tudnak aludni, ha nem teszik le a fejüket. Egyvalami bizonyos: minimális biztonságban minden macskafajta úgy alszik el, ahogyan emberi mércével csak a csecsemők képesek: és ez a hasonlatosság nem véletlen.

Ennek a nyugodt álomnak kulcsa ugyanis az önfeledt felelőtlenség. A stressz, a holnap baja, a jövő pillanatig sem foglalkoztatja ezeket a ragadozókat: és ezzel még az állatvilágban is szinte egyedülállóak.

A kutyák például el-elásnak egy-egy csontot. A majom, a mókus,a rágcsálók mégiscsak tartalékolnak, az állatok egy hibernáló szelete zsírréteget rak magára a szűk napokra, a tehén kérődzik, a ló eleve stresszes állat: a macska viszont nem.

A macskákat fikarcnyit sem érdekli a holnap, tökéletesen tisztában vannak vele, majd kirendeli a Fennvaló, vagy a természet, vagy a gazdi, vagy bárki aki ehhez szükséges, a mindennapi betevőt. Éppen ezért nem is habzsol, nem eszik többet a pillanatnyilag szükségesnél: felőle belerohadhat a whiskas a tálkába, és a napi két egérnél több már öncélú sportot jelent. Valahogy úgy egyesítik magukban a sztoikus flozófiát a hedonizmussal, amelyre mi, „fejlettebb” lények, alkatilag képtelenek vagyunk. A macska optimista, bizakodó, a jövő egyáltalán nem érdekli, és ha érdekelné, minden bizonnyal annak adna hangot, miszerint elég jutalom az embereknek vagy isteneknek, ha őt szolgálják, ezért sem hálával, sem tervezéssel nem tartozik.

És ha ez még biztonsággal is párosul, például a kandalló előtt, vagy a gazda hátán/hasán, nos, olyankor nyugodtan el lehet dőlni, kinyújtóztatni a végtagokat, mindenféle észlelést a macskaagy automata pilótájára bízni (-ami önmagában is remekmű!-), és hagyni a dagadt ruhát, és a holnapiakért aggódást alsóbbrendű lényekre, akik nem alvásra születtek.

Jogos a kérdés, egy olyan lény esetében, amely élete négyötödét végigalussza, tényleg, melyik a reális élet? Az „álom,” vagy az „ébrenlét”? Nem véletlen, a macskának ébren is tökmindegy, hogy nappal van-e vagy éjszaka. Ez csupán egy pillanatnyi állapot, és számukra pupilla, nem pedig bioritmus kérdése. Vadászni minden macska álmában is tud, szaladni is, fára mászni is, az izmok ugyanúgy dolgoznak, és nem csodálkoznék azon, ha egyszer egy unatkozó harvardi doktorandusz kiderítené, a macskák álmukban még hízni is képesek.

Ha valami nem műkődik, vagy nem ideálisan műkődik, feküdj le, és aludj. Ez egy olyan recept, amit sok más mellett tényleg érdemes lenne eltanulni tőlük. Az emberiség igen kis részénél, a narkolepsziásoknál ez műkődik is. Boldog állapot, kétségkívűl.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése