.áetriuxa 19.0 (zászló)

A macskák életének és testfelépítésének számtalan rejtélye közül egyik leglátványosabb a farkuk.

Miért is van a macskának farka?!

Micsoda kérdés – legyintenek erre a tudósok: természetesen egyensúlyozni, és használni a természetben élés ezerféle kihívása ellen.

Micsoda hülyeség – legyintene erre a macska, vagy még inkább ingerülten csapkodna kettőt a farkával: hiszen ott van példának okáért a Man-szigeti farkatlan macska, amelynek a világon semmiféle egyensúlyozási problémája nincs farok nélkül. Igaz, hogy rendkívűl hülyén néz ki, nagyon hirtelen lesz vége ennek a szép állatnak: de motorikus funkcióit semmiképpen nem érinti a farok hiánya.

Egyébiránt is köztudomású, az egyensúly tehetségét macskáék a bajszukban hordják, mint az öreg szikhek, és a hajdani magyar huszárok. Ha egy macska életét végképp tönkre akarod tenni, vágd le a bajuszát, gyakorlatilag meggyilkoltad ezzel, elveszíti az egyensúlyát, csak fal mellett képes járni, és általában véve olyan lesz, mint a székely ember disznóvágás után: hasznavehetetlen.

A macskák farkának ráaadásul egy rendkívűl kellemetlen szerepe van, amely fára mászás után azonnal megnyilvánul: igen nehéz és körülményes lekászálódni bármilyen fatörzsről a macskának. Fejjel előre, ugye, nem megy, a kamikaze-ösztön maradjon csak meg a Felkelő Nap országa lakóinak, fenékkel lefele pedig nagyon nehéz, mert egyfolytában ott akadályoz a farok, ilyenkor azt hiszem, minden macska ingyen odaadná, csak vigye valaki onnan.

Kommunikációs szempontból a macska farka teljes csőd. Fordított jelrendszerként műkődik, a farokcsóválás ingerültséget jelent, és támadásra való hajlandóságot, ezt többnyire félreértik még az emberek is, nemcsak a kutyák, ennek aztán többnyire a sértett macska issza meg a levét, pedig ő szólt volna, ha értették volna.

Ugyanakkor kicsit nevetséges is, az ijedt macska farka hirtelen olyan lesz, mint egy különösen ronda norvég karácsonyi fenyő, élelmesebb népek szerint üveget is lehetne ilyenkor mosni vele, de ezzel a további élcelődést befejezzük, mert a cél itt nem a nemes vadak nevetségessé tétele.

Az alapvető kérdés, hogy ugyanakkor miért is van majdnem minden macskának 20-és 27 közötti csigolyából álló farka, nagyon is emberi.

A macska farka zászló, hatalmi jelvény, címer, amelyet büszkén hordoz, bármennyire is kényelmetlen legyen, erről a középkori zászlóhordozók is tudnának mesélni. Célszerű vagy sem, fontos alkotórész, amely nélkül nincsen dicsőség, önmegvalósítás, győzelem: ott kell lobognia fennen, az ég fele, másképpen semmi értelme az egésznek.

Amely macska behúzott farokkal sompolyog, az leginkább a borogyinói vert sereghez, az aquincourti franciákhoz, vagy a ’86-os magyar focicsapathoz hasonlatos, ott már majdnem mindennek vége. Normális, önbecsüléssel bíró lény magasra szegzi a hatalmi jelvényt, és diadalmasan mutatja körbe a világba: ez a tehetség, és ez a hatalmi jelvény pedig minden macskának sajátja.

(Kivéve, mondom, a Man-szigeti macskát, de az meg ír, ami egy egészen más tál tészta, ők zászló nélkül is tudtak nagyok lenni.)