.áetriuxa 23.0 (szeretet)

Pablo Escobar, kokainbáró és gyakorló vérengző ember mondogatta: számára mindennél fontosabb a szeretet. De ugyanezt állította Idi Amin is, aki csupa szeretetből néhanapján meg is ette barátait. Néró számára a barátok és a testi közelség volt a legfontosabb, és azt hiszem, mindezekről sokat mesélhetett volna, őszintén, bármely született pszichopata és gyilkos az emberiség kultúrtörténete folyamán.

Csak természetes, hogy a macskák őszinte szeretetigénye csupán ilyen mércével mérhető, - és minél elvetemültebb, önzőbb, gyilkosabb ösztönökkel van megáldva, annál inkább szomjúhozik a szeretetre mindenféle teremtmény.

Hogy öldöklés és becézgetés mindössze pillanatnyi hangulat kérdése macskáéknál, azt már tudjuk. Azt is, hogy ártatlanok, mint a csirkét fojtogató kisgyerekek. Tény, hogy egyetlen ragadozó, vérszomjas macska sem képes ugyanakkor szeretet nélkül élni: és ezért mégiscsak többé-kevésbé megbízható társai az embernek.

A macska, rövid, másfélórás, módszeres tortúra után megöli zsákmányát, majd boldogan dorombolva fekszik a gazda ölébe, és a ma született bárány jóindulatával dorombol.

A macska a legváratlanabb pillanatokban jön oda az emberhez, és lábához törleszkedik, felugrik ölébe, és egyáltalán, olyan szerelmetes pillantásokkal méregeti, mint akinek esze ágában sincs két perc múlva elharapni az illető ütőerőt, ha ezt a sors szeszélye éppen úgy hozza.

A macskák imádják, ha fülüket, pofájukat, nyakukat, hátukat simogatják az emberek, teljesen és feltétel nélkül átadják magukat a masszázs élvezetének, keleti kéjurakat megszégyenítő kitárulkozással fogadják a kényeztetést, és igen, hálásak is ezért.

Mert sok mindent tud csinálni egy macska számításból, hízelgésből, hazudik, mint a vízfolyás: de dorombolni csak akkor tud, ha tényleg boldog. Ha tíz másodpercig, akkor annyit, ha két órát, akkor annyit. De a doromboló macska valahol ott van, ahol Buddha ült a fügefa alatt: a teljes, üres boldogság, nirvána állapotában.

Figyelemreméltó, hogy még a legelfajzottabb, és legemberiesültebb állatok is kényesek azért a sebezhető pontjaikra. Ha csak egy mód van rá, barátoknak, gazdának se nagyon kínálják fel, legrosszabb esetben is csak megengedik a sebezhető pontok simogatását.

A macska azzal kezdi a barátkozást, hogy kinyújtja, és felkínálja nyakát a kényeztetésnek, pedig ott lüktet benne az ütőér, és a nyakcsigolyája is kifejezetten törékeny. De ő valahonnan tudja, hogy a barátság az önmegadással és felkínálkozással kezdődik. Valahogy így nyújthatta először a kezét az első barátkozó ember: megadta magát a gesztussal.

Ha másért nem, ezért is szeretni lehet ezeket a kecses ragadozókat. Ők csak a világnak élek, a világ által. Nincsen jó, és nincsen rossz, akár az ateisták és az istenek világában. Amikor harc van, akkor harc van, amikor szeretet, akkor szeretet.

Egyik nélkül sem lehet igazán élni, ezt ők aztán tényleg tudják.