A helyet, saját területet, mondani sem szükséges, meg kell védeni. Ha van a macskalétnek árnyoldala, akkor ez az. Macskaként a macskatársadalommal egyetlen baj van, és ez abban foglalható össze: hogy túl sok a macska. (Ez megint kellemetlen hasonlóság az emberiség önmagához viszonyulásával, annyi baj legyen.)
Minden macska életében elkövetkezik a pillanat, amikor megjelenik egy fiatalabb, rendszerint szerencsétlen, életképtelen, nyálas, genetikai zsákutca kismacska. Ebből a nyavalyásból egy idő után megtűrt társ lesz, aztán egy idő után össze-vissza vizeli a felségterületet, beleeszik a tálba, beszaglászik a farok alá, majd hirtelen egyszer csak elhiszi magáról hogy ő az uralkodó, és ami a rettenetes, ő is lesz az. Ez ellen a jog szerinti uralkodónak egyetlen védekezése van: átnézni felette, nem venni tudomást, átaludni a sorozatos felségsértéseket, amely stratégia műkődik ugyan, de ezt csak a macskalélek tudja, milyen áron.
Szögezzük le még egyszer: a macska nemes állat. Ahogyan nem létezhet két szuverén egy őrgrófságban, ahogyan nem élhet együtt két dudás egy csárdában, ahogyan nem lehet a kettő egy, úgy macskáéknál sem természetes dolog ez.
Amenyiben hárman vannak, vagy haton, harmincketten egy helyen, úgy más dolog: klikkek, klánok, nemzetségek, hierarchiák alakulnak ki, a sok baj sokfele oszlik meg, de a macskaélet minősége nagyjából annyira különbözik, mint a skót tanyasi gazda és a bombayi tömegszálló lakosai között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése