.áetriuxa 4.0 (hódítás)

Nyilván, a macskahódításból a Nyugat sem maradt ki.

Bizonyos körökben makacsul tartja magát a nézet, miszerint nevezett Vörös Erik, amikor a később Amerika részeként Grönlandként elhíresedett Vinlandot felfedezte, jónéhány macskát vitt magával sárkányfejes drakkarain.

Ennek két oka lehetett.

Az egyik, hogy a hajósember egyik legnagyobb átka az egér, illetve az egerek supermanje, a patkány, és ez ellen csupán a macska lehet egyetemes chucknorris, aki maradéktalanul kiirtja ezt a méltatlan fajzatot, amelyet Odin köztudomásúlag csupán a természet koronáinak, a macskák táplálásának céljából teremtett.

Az már csak hab a tortán, hogy Freya viking istennő szekerét macskák húzták az ábrázolások szerit, amely ábrázolást rendkívűl nehezményezve korrigálnák az érintettek, ha egyáltalán érdekelné őket, mondván: ők irányítottak és nem húztak.

A másik ok, hogy csak. És mielőtt valaki történelmi hiábalóságokra ragadtatná magát, gondoljunk arra, macskakörökben rendkívűl népszerű az Erik, Szven, satöbbi elnevezés, ami beszédes bizonyítéka fent említett kapcsolatoknak.

Ha meg nem, akkor gondoljunk Kolumbuszra, Vasco de Gama-ra, és a rengeteg tengerészre, akik macska nélkül aligha szelhették volna át az óceánt, gabonának, kétszersültnek, se híre, se hamva nem maradt volna félúton, bizonyos hajókon még meg is ették a nemes állatokat, amiért is legyen minden portugál és spanyol tengerész említése örökös farokborzolás és háromszoros köpködés.

Ja, hogy a horgonyt vasmacskának hívták, az már csak természetes.

Az indiánok, szegények, kicsit idegbajosak lettek a macskacivilizációtól, tényleg, nem volt ahová tenni őket, a macskáknak sem őket, a pumák, prérimacskák, jaguárok és észak-amerikai vadmacskák legalább akkora trauma voltak az eurázsiai házimacskáknak, mint a rézbőrű „vadak” az embereknek, aztán mégiscsak a sápadtarcúak, és a macskák győztek, gondolja most magában Los Angelesben egy luxusvillában nyújtózva valamely nemes dög, miközben Gourmet lazacot falatozik.

Nyugat-Európa sokáig nem volt a macskák kedvence, érthető okokból. Hideg van, nagy, ideges állatok, és egyáltalán, a kényelem tökéletes hiánya jellemezte ezt a helyet. Aztán valamikor a sztoikus (már ismét!) császár, Aurelius idején helyet kaptak a pannon főemberek kíséretében, udvaraiban, sírjaikban fellelhetők csontvázaik (-macska lábjegyzet: a macskacsontok mindig a gazda felett fekszenek, és nem fordítva, na ugye! -), aztán lassan így tovább haladtak nyugat fele.

Dominanciájukra jellemző, hogy az íreknek mai napig mitikus rettegett figurájuk a Tengermacska, amiről senki nem tud közelebbit, de tény és való, hogy rettenetes, éget és vág, pusztít és egyáltalán, minden olyan szörnyűségre képes, amire még a Brit Birodalom sem volt.

Mondani sem kell, hosszas idők dekadenciája után ma már aligha képzelhető el eredeti ír pub saját macska nélkül, aki méltó fensőbbséggel ügyeli felül a szigetország egyébiránt jóravaló embereinek kétes üzelmeit, italozási és társaséleti szabályait.