Mintegy 2500-3000 éve élünk együtt a házimacskával, nagyjából annyi ideje háziasítottuk őket. Pofátlanul rövid idő. A macskák, persze, ha egyáltalán elgondolkodnának ezen, hátracsapnák füleiket, és megráznák mancsukat. Méghogy mi háziasítottuk őket… Macskaszemszögből nézve mi enni adunk nekük, kényelmes fekhelyet biztosítunk, jobb helyeken biztonságot, és ezért cserében ők eltűrik bizalmaskodó közellétünket. Meg persze, azért jó, amikor az ember a nyakat, a bajuszot, a hátat simogatja. Általában az ember testmelege is jó. Általában az ember egy kellemes lény,a többi állathoz képest mindenképp jótékony idióta. Általában véve több a haszna, mint a kár benne, általában véve az ember ideális haszonállat minden macska számára, úgy bő 2500-3000 éve.
Voltak idők, amikor az emberek a macskákat istenként tisztelték. És ezt a macskák sohasem felejtették el (Temesi Ferenc). Ehhez azért nem elég néhány röpke nemzedék. Háromezer év?! Négyszázegynéhány macskanemzedék, gondoljunk bele. Nevetséges. Bahhh.
(Ennyi idő elég arra, hogy a körülményekhez alkalmazkodva elhagyjuk a farkunk jelentős részét, mint a Man-szigeti macsekok. Vagy lekonyuljon a fülünk, mint, a skót cicáknak. Vagy lemeztelenedjünk, mint az élveteg egyiptomiak. Vagy színeket változtassunk. Mintha az emberekkel mindez nem történt volna meg, persze, velük évmilliók alatt: de hát ezek egy ilyen fajta – gondolná viszolyogva most a Macska).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése