2011. április 26., kedd

.áetriuxa 32.0. (Szeretet II.)

Az Uralkodók első szabálya – ha van ilyen -: jutalmazd meg a hűséget, büntesd meg a lázadót.

A macskák – bármennyire is felségsértés ez: nem csak uralkodók, hanem istenek is. Persze, mint minden isten: gyarlók, önzők, féltékenyek és önimádók.

Éppen ezért, a macskák jutalmazása a hűségért: a feltétlen szeretet. Nehéz ezt elképzelni, megszokni ezektől a független, gyönyörű állatoktól, és mégis: tudnak szeretni, és úgy, mint senki más.

Ha egy macskát szeretnek, kiszolgálnak, imádnak: az a macska szeret, kiszolgál és imád. Nem úgy, mint Te: hanem mint Ő maga, aki érzi, tudja, mikor van erre szükséged.

A macska az, aki, ha igazán beteg vagy, fáradt vagy szomorú: odajön, melledre fekszik és dorombol. Azaz gyógyít. Ha nem vagy ilyen, nincs az a fensőbb hatalom, ami erre kényszeríthetné. A macska, éppen úgy, mint a walesi bárdok: parancsra nem működik. Akkor dorombol örömódát vagy gyógyító éneket, ha szükséged van rá. Ha megköveteled, akkor nem.

Ősrégi recept, hogy a macska „szereti” a beteg helyeket az embereken. Tényleg oda fekszik. Ha a hasad fáj, oda. Ha a tüdőd, vagy szíved, a melledre. Megkeresi azt, ami nincsen „rendjén”, és helyredorombolja, talán átveszi a fájdalmat, a rosszat: hiszen egyfajta kicsi, önző, szőrös isten, aki tudja, mit kell tenni, és akiben legalább akkora szeretet van, mint mi bennünk, amikor taknyos macskakölyök korában magunkhoz vettük.

A sumérok még macskákot (is) tartottak a korabeli „kórházakban”: akik diagnosztizálták a betegeket, odafeküdtek, ahol nagy volt a baj. Néha, ami nagyon ritka: a macska nyalogatja is a beteg testrészt: Ő tudja miért. Mi, emberek, ezt még nem tudjuk, de lehet, többet számít, mint a kemoterápia.

Minden uralkodó sajátossága az empátia: és a macskák ebben is élenjáróak. Elsősorban lelki bajokra fogékonyak: a velük együtt élő emberekére. Ez a csodálatos ragadozó érzelmi mágnes: és nem bírja elviselni a depressziót, a szomorúságot, a magányt. Ezért szegődik annyira gyakran öreg, beteg, vagy érzelmileg sérült emberek mellé: mert „Ő AZ, AKI AJÁNDÉKOKAT AD”.

Ezt a nagybetűs mondatot azért sem fejtjük meg. Hogy kiket neveztek így, tudják a macskák, és az emberiség egy nagyon kis része.

Summa summárum: a macskák kegyetlenek, ragadozók, függetlenek, és NEM egyenrangúak az emberekkel.

De úgy tudnak szeretni, ahogyan csak az képes, aki független mindentől, aki ismeri a halált és az életet, és aki valami irgalmas magasságból ereszkedik alá.

Macskák.

Macskák.

Macskák.

3 megjegyzés:

  1. És mennyire igaz ez amit leírtál. Nem sokszor szoktam "padlón" lenni, talán az elmúlt egy évben ha háromszor....amolyan lelkileg padlón. Fájt minden, az emberi kegyetlenség, egy szerelem vége, egy csalódás....és mindannyiszor a macska azon az éjjelen végig velem aludt,(pedig nem szokott sokáig mellettem lenni este az ágyban) mellám bújt, sőt egyszer félig rám is feküdt, felmászott rám. Tudtam akkor, hogy most ő gyógyít....
    Érdekesek ezek a dolgok, bár ezt sokan nem értik és nem hiszik. CSak azok akik macskát tartanak.

    VálaszTörlés
  2. Editnek totál igaza van! Elnézést de annyira tetszik ez az oldal, az általam is átélt megállapítások, hogy attól ez a "pongyola" fogalmazás!
    Azzal egészíteném ki, hogy akik nem tartanak macskát -kérem szépen - fogadjátok el tőlünk MACSKA-RAJONGÓKTÓL..., hogy bármennyire is MINDEN ÉLET önmagában EGY CSODA..., azért a macskák MINDENRE, ÉS MINDENKIRE tudnak tenni "egy lapáttal"...!!! Már ami a különlegességet jelenti!

    VálaszTörlés
  3. Teljesen nem csodálkozom mindezen. Elvégre a macskát is Isten teremtette - és feltehetőleg nem pusztán "egérfogónak"...hanem oly sok más teremtményéhez hasonlóan, őt is az "emberért"... ;)

    VálaszTörlés