Rendesebb helyeken, ahol még a természet végzi a dolgát, és nem borult fel a dolgok normális állása, minden embernek szúró-vágó fegyvere van. A keleti emberek szablyájától a spanyol tőrig, az olaszok békanyúzójától a székely bicskáig nélkülezhetetlen és felettébb szükséges kelléke ez a mindennapok világi egyensúlyának. Macskáéknál ez megint nem kérdéses. Minden: - ismételjük: minden! – macskának 16 darab remek, használható és használatos bicskája van, összkomfortos bőrtokban, amely bicskákot rovásra, kapaszkodásra, védekezni és gyilkolászni egyaránt használhatják.
És használják is.
Ezt persze, nehéz megemészteni más, alsóbbrendű fajoknak, ekkora arzenállal járkálni hétköznap, valamint vásár- és ünnepnapokon is, enyhe túlzás, és ha tekintetben vesszük, hogy ez az impozáns fegyverkészlet, - amelyhez képest egy mexikói bérgyilkos glóriás kezdő – bársonyos kesztyű alá van elrejtve, enyhe borzongás futkorászik minden halálra hajlamos élőlény bőrfelületén.
Arról nem beszélve, hogy: olyan állattal igazán nem illik, nem tanácsos, és nem egészséges dolog kikezdeni, amely a száját 120 fokos szögben képes kinyitni.
Kurva nagyot tud harapni.
Különösen, ha ebben a szájban újabb négy borotvaéles és tűhegyes bicska, valamint néhány kisebb mángorlóeszköz van, amelyeket használni csupán elvetemültség és gyilkos szándék kérdése.
Na mármost a macskákat legnagyobb ellenségeik sem vádolhatják az elvetemültség, és a gyilkos szándék hiányával.
Ismerek olyan macskát (sajátomként rettegem), akinek életfilozófiája egyszerűségében hatékony és műkődőképes, és akihez képest Batu kán és az emberiség jelentős tömeggyilkosai ártatlan kis amatőrök. Ez az életfilozófia, a Bacilus nevű tiranocattusé, nagyjából így hangzik gyarló emberi szabadfordításban:
„Ami nálam kisebb, azt megölöm. Ami nálam nagyobb, azt megpróbálom megölni.”
Ezen törekvését, sajnálatos módon a kisebb és nagyobb élőlények számára, szinte a tökéletességig siker koronázza.
