2011. május 16., hétfő

.áetriuxa 33.0 (gondok)

Mint általában mindenkit, aki meggyőződéssel tartja magát a Teremtés koronájának, a macskákat is többnyire „kergeti az élet”.

Legalábbis, ők úgy érzik. Néha túl korán kell ébredni, legyen az délután ötkor vagy reggel hatkor: - de hát az emberi időbeosztás amúgy sincs köszönő viszonyban sem saját valóságukkal… Máskor nem teszik ki időben a macskaeledelt, nem cserélnek a kellő pillanatban almot, vagy nem jön az egér, másodpercre pontosan odatartani az ütőerét, esetleg meleg van a pokróc alatt és hideg fölötte, szóval ezerféle kín és gond, és megpróbáltatás egy házimacska élete.

Ilyenkor a létezés csupa szenvedés, és a normális macska olyan képeket vág, amilyen csak tóthárpádi, vagy blake-i, vagy shakespeari, vagy rabindranathtagorei mércével mérhető. Fülek hátracsapva, a vállakat meggörnyeszti a kilátástalanság, és a tekintetben – már ismét! – a sztoikus filozófusok csalódott nyugalma: hát igen... mit is vártunk volna ettől a világtól?!

Az emberekkel ellentétben, ilyenkor, ha a macskához nyúlunk, ő harap vagy karmol, ő nem együttérzésre vágyik, hanem a probléma azonnali megoldására: és igaza van, III. Richárdnak sem fejsimogatás kellett, hanem egy ló a csatamezőn.

Ez a pillanatnyi, és azonnal beálló depresszió persze rögtön elmúlik, ha éppen elrepül egy légy előttük, vagy megpercen egy szemtelen szú a fában, vagy hirtelen mégiscsak eszébe jut, hogy egy papírgalacsin két hete begurult a mosógép alá.

Innentől ismét vidámság, feladat, kihívás az élet, és rendszerint, valóban, amíg a légy levadászódik, a szú elfárad és a papírgalacsin megtaláltatik: megoldódnak a problémák is. Lesz étel a tányérban, friss alom, egér a láthatáron, kellően meleg vacok, és egyáltalán. Szép az élet, újra, végül is, az élet van értünk, és nem mi az életért.

Na, valami ilyesmit próbálnak elmagyarázni nekünk, embereknek a macskák, nem szájbarágósan, hanem csak úgy a „sétáló filozófusok” módjára, ahogyan még akkor tették, amikor a rendes bölcsész halála előtt nem a méregpohárra, hanem házsártos feleségére panaszkodott…

Valóban, bosszankodni csak arra érdemes, ami nem túl fontos. A többi sors kérdése. Vajmi kevés közünk van hozzá.

Aki nem hiszi, nézzen egy órán keresztül egy macskát.

2 megjegyzés:

  1. Melyik cica a tiéd? Hogyan lehet komolyan venni amit írsz?

    VálaszTörlés
  2. Kedves Beáta,

    a fotókon szereplő cicák mindegyike az enyém, vagy az enyém volt. Név szerint Bacilus, Vazul, és Szven... :-)

    VálaszTörlés