.áetriuxa 31.0 (tisztaság)

„Csata előtt, vagy amikor harcba indul, a szamurájnak ajánlott pirosítót kenni az arcára” – írja Jamamoto Cunemoto, kiváló japán ember, és ilyenkor még a laikus is átérzi, hogy nem az a bátor, aki nem fél, hanem az, aki legyőzi félelmét.

A macskákat illető sokféle jelző között egyáltalán nem szerepel a bátor, vagy a vakmerő (most az oroszlánokat hagyjuk ki: - ők csak úgy rokonai a macskafajnak, amint mondjuk, Oroszlánszívű Richárd vagy Párducos Árpád a kései brit, vagy uniós jobbágynak), viszont a legrosszindulatúbb, macskagyűlölő ember sem mondhatja soha, hogy a macskák gyávák lennének.

A macskák, akárcsak annak idején a szamurájok, ideges pillanataikban mosakodni kezdenek. Lassú, szép, rituális mozdulatokkal tisztogatják magukat, s ha van a nyugalomnak szinonimája, ez a macskamosdás. Pedig többnyire idegességet takar: és éppen ez a szép és ijesztő benne.

Egyáltalán nem mellékesen, a mosakodásra utaló mozdulat az emberi világvallásokban is benne van, erről a muszlimok tudnának legtöbbet mondani, de a buddhista, zsidó vagy keresztény mozdulatok sem idegenek ettől.

Persze, ennek nem kellene ekkora feneket keríteni. A mosakodás, ahogyan a fizikai tisztaság: jó, egészséges, üdvös dolog. Macskáéknál ez hiperérzékenységgé átvitt rituálé, a piszkos bundájú macska súlyos beteg, vagy éppen nehéz traumából szabadult meg, a piszkos lábú macskát már az örök vadászmezők várják, és egyáltalán, a macskák toalettigénye, és a szépítkezésre ráfordított idő csak túltenyésztett, és emberietlen fotómodellekéhez hasonlítható.

Nem éppen érdektelen végiggondolni az Egyetemes Tervezőhivatal szeszélyeit, példának okáért a macska testének kb. 1%-a van, közvetlen az álla alatt, amit nem ér el nyelvével végignyalogatni.. De akkor is ott van a nedvesített mancs, és ezzel még ott is végigdörzsöli ráérős pillanataiban, azaz életének legnagyobb részében.

A macskafélék mosakodási kényszere megint kegyelmi pillanat a macskológusok körében, ahol ösztöndíjakat adnak ennek az egyszerű tevékenységnek a megmagyarázására. Alulírott már olyat is olvasott, hogy azért mosakodnak, mert ezzel formában tartják az érdes felületen a ízlelőszemölcsöket, amin csak azért nem nevetünk, mert ez sem kizárt.

Többnyire azt hisszük, a macskák szőre antibiotikumokat és egyéb finomságokat tartalmaz, és innen viszik be magukba a vitaminokat. Ez körülbelül annyira életszerű, mintha az ember a víz PH-értéke miatt mosakodna. Az bizonyos, hogy a macskaszőrben minden van, antibiotikumtól arzénig, de hogy ezt gyógyszerészeti szempontból nyalogatnák a természet remekművei… inkább nem kommentáljuk. Rábízom ezt a macskaszőr-allergiás fajtársaimra. Arról már nem is beszélve, hogy a lakásban tartott, „házimacska”, ha nem eszik időnként „macskafüvet” (azaz bármilyen érdes felületű füvet), nem lesz hosszas életű, mivel a gyomrában összegyűlnek az illető „szőrmacskák”.

A válasz itt is egyszerű: a macskák imádják a tisztaságot, hiszen ki hallott már piszkos istenségekről? Illetve olyanról már hallottunk, Belzebúbtól Mammonig, de ez a macskáknál nem fordulhat elő. Ép testben ép lélek, fizikai és lelki tisztaság, és itt ismét visszatérhetnénk a macskák és a sztoikusok hasonlóságára, de ezt már megtettük korábban.

Egyáltalán nem véletlen, hogy Pontius Pilátus, amikor lelkiismeretével nem egyező döntést hozott, ideges mosakodásba fogott. Ez a megtisztulás igénye, és ebben nincs akkora külömbség macskák és emberek között.

A gyarló ember viszont, ha nincs értelmes időtöltése, tévét néz, olvas, italozik a barátokkal, hímzőegyletekbe jár, politizál, vagy szexuális kicsapongásokkal üti el idejét.

A macska mosakodik.

Ez ilyen egyszerű.

Na és melyik tisztább?