Az Uralkodók első szabálya – ha van ilyen -: jutalmazd meg a hűséget, büntesd meg a lázadót. A macskák – bármennyire is felségsértés ez: nem csak uralkodók, hanem istenek is. Persze, mint minden isten: gyarlók, önzők, féltékenyek és önimádók.
Éppen ezért, a macskák jutalmazása a hűségért: a feltétlen szeretet. Nehéz ezt elképzelni, megszokni ezektől a független, gyönyörű állatoktól, és mégis: tudnak szeretni, és úgy, mint senki más.
Ha egy macskát szeretnek, kiszolgálnak, imádnak: az a macska szeret, kiszolgál és imád. Nem úgy, mint Te: hanem mint Ő maga, aki érzi, tudja, mikor van erre szükséged.
A macska az, aki, ha igazán beteg vagy, fáradt vagy szomorú: odajön, melledre fekszik és dorombol. Azaz gyógyít. Ha nem vagy ilyen, nincs az a fensőbb hatalom, ami erre kényszeríthetné. A macska, éppen úgy, mint a walesi bárdok: parancsra nem működik. Akkor dorombol örömódát vagy gyógyító éneket, ha szükséged van rá. Ha megköveteled, akkor nem.
Ősrégi recept, hogy a macska „szereti” a beteg helyeket az embereken. Tényleg oda fekszik. Ha a hasad fáj, oda. Ha a tüdőd, vagy szíved, a melledre. Megkeresi azt, ami nincsen „rendjén”, és helyredorombolja, talán átveszi a fájdalmat, a rosszat: hiszen egyfajta kicsi, önző, szőrös isten, aki tudja, mit kell tenni, és akiben legalább akkora szeretet van, mint mi bennünk, amikor taknyos macskakölyök korában magunkhoz vettük.
A sumérok még macskákot (is) tartottak a korabeli „kórházakban”: akik diagnosztizálták a betegeket, odafeküdtek, ahol nagy volt a baj. Néha, ami nagyon ritka: a macska nyalogatja is a beteg testrészt: Ő tudja miért. Mi, emberek, ezt még nem tudjuk, de lehet, többet számít, mint a kemoterápia.
Minden uralkodó sajátossága az empátia: és a macskák ebben is élenjáróak. Elsősorban lelki bajokra fogékonyak: a velük együtt élő emberekére. Ez a csodálatos ragadozó érzelmi mágnes: és nem bírja elviselni a depressziót, a szomorúságot, a magányt. Ezért szegődik annyira gyakran öreg, beteg, vagy érzelmileg sérült emberek mellé: mert „Ő AZ, AKI AJÁNDÉKOKAT AD”.
Ezt a nagybetűs mondatot azért sem fejtjük meg. Hogy kiket neveztek így, tudják a macskák, és az emberiség egy nagyon kis része.
Summa summárum: a macskák kegyetlenek, ragadozók, függetlenek, és NEM egyenrangúak az emberekkel.
De úgy tudnak szeretni, ahogyan csak az képes, aki független mindentől, aki ismeri a halált és az életet, és aki valami irgalmas magasságból ereszkedik alá.
Macskák.
Macskák.
Macskák.
